a vallási törvények és a szokásjog alapján ítélkező bíró a mohamedán országokban. Főként egyházi, családi és örökösödési ügyekben illetékes. A magyarországi hódoltság (16-17. század) idején a kádik a keresztények felett nem ítélkeztek.

mohamedán templom. Ott építhették fel a szultán engedélyével, ahol legalább negyven hívő élt.

kivételezett helyzetű zsoldos lovaskatona az oszmán-török hadseregben vagy katonai szolgálataiért adománybirtokkal jutalmazott hűbéres lovaskatona a Török Birodalomban.

a janicsárok fővezére, aki részt vett a nagyvezíri tanácsban.

az oszmán-török hadsereg gyalogos katonája a 14-19. században.

az Oszmán Birodalom egy tartományának vezetője.

az Oszmán Birodalom uralkodója.

választott törvényhozó testület, illetve annak tanácskozó helye. Koronként és országonként elnevezése különböző lehet (pl. országgyűlés, kongresszus, nemzetgyűlés stb.)

a kereszténységnek a reformáció következtében kialakult egyik fő ága. Az elnevezés onnan ered, hogy a lutheranizmushoz csatlakozott német rendek a speyeri birodalmi gyűlésen (1529) tiltakoztak (protestáltak) a császárnál a vallásuk terjesztését akadályozó határozat ellen. A protestantizmus szerint az ember üdvözülése kizárólag Jézus megváltó keresztáldozatába vetett hitétől függ, ezért elvetett minden vallási cselekményt (gyónás, búcsújárás, búcsúcédulák stb.), nem ismerte el a zsinati határozatokat és a pápai rendelkezéseket, az igazság egyetlen forrásának a Bibliát tekintette.

(latin: reformatio"átalakítás, megjavítás") a 16. században keletkezett, a katolikus egyház ellen irányuló, a polgárság új eszmék iránti igényét kifejező, részben antifeudális eszmei, vallási és társadalmi-politikai mozgalom. A reformáció ideológusai támadták az egyházi dogmákat, új hitelveik alapján keletkezett a kereszténységnek a katolicizmus mellett legnagyobb irányzata a protestantizmus, amelyből a reformációt támogató társadalmi rétegek eltérő érdekeinek és célkitűzéseinek megfelelően kialakult az evangélikus egyház, a református egyház és számos kisebb egyház és vallási szekta. A reformáció "atyja" Luther Márton, kiemelkedő alakjai Kálvin János, Ulrich Zwingli.

főként a kézműves technikán alapuló, üzemen belüli munkamegosztásra épülő tőkés üzem. A gépi nagyipart megelőző korszak a 16. századtól a 18. századig tartott. Magyarországon az első manufaktúrák a 18. században, nagybirtokosok kezdeményezésére jöttek létre, s elsősorban textilárukat állítottak elő. A bécsi udvar gazdaságpolitikája a kedvezőtlen vámszabályokkal jelentősen akadályozta a magyarországi manufaktúrák fejlődését.

olyan ország vagy terület, amelyet egy idegen állam megfosztott önállóságától. Ez az jelenti, hogy teljes gazdasági és politikai függésben, katonai megszállás alatt tartja.

a római, az ókeresztény és a bizánci művészet ötvöződéséből keletkezett, a 11-13. századi Európában uralkodóvá vált művészeti stílus. Legjelentősebb alkotásai az építészetben jöttek létre, melynek jellemzői a vaskos falak, az épületek tömör formája, masszív pillérek és oszlopok, vízszintes vagy félköríves térlefedés és félkörív alakú nyílások alkalmazása.

katonai alakulat, amely a páncélos úr zászlaja alatt vonult hadba.

(latin: nobilitas) az uralkodó osztály a feudalizmus korában. A föld magántulajdonának kialakulásával keletkezett, alapját a földesúri földtulajdon képezte. Politikai és egyéb előjogokkal rendelkezett, a birtoknagyság szerint rétegződött, s az egymással létesített alá-fölé rendeltségi viszonyokból fejlődött ki a hűbériség.

középkori irat, amelyben jogokat adnak, vagy azok létezését rögzítik. Birtokosa az oklevéllel bizonyíthatja a korábban kapott birtokadományok, kiváltságok jogosságát.

az áruk forgalma, szállítása után beszedett adófajta. A középkorban az országok határain, átkelőhelyeken rótták ki.

olyan - általában pénzbeli - fizetési kötelezettség, amelyet az állam vagy más közjogi testület, illetve ilyen joggal felruházott személy külön ellenszolgáltatás nélkül követelhet.

(latin: comes, szláv: zsupán) a király által a vármegye élére kinevezett főtisztségviselő a 11-15. századi Magyarországon. Tágabb értelemben ispánnak nevezték a 11-12. században a világi előkelőket és a királyi főtisztségviselőket. A vármegye élén álló ispán neve a 15. századtól főispán.

(latin: comitatus) területi-közigazgatási egység Magyarországon. A vármegyei szervezetet I. István hozta létre, aki az elkobzott nemzetségi birtokok egy részén a királyi udvar ellátását szolgáló szervezet, a másik részén a ispán hatalma alá tartozó várispánságokat létesített.

a magyarok fogoly-és zsákmányszerző hadjáratai a 9-10. században. A kalandozó hadjáratok fő résztvevője a katonáskodó szabad pásztornép volt. Az Augsburgnál elszenvedett súlyos vereség (955) a kalandozások végét jelentette.

szentek életéről szóló, főként egyházi szertartásokon felolvasott tanító célzatú mű. Fő részei: életrajz, szenvedések története, csodák.

a keresztény egyházban vallásos tiszteletben részesített személy.

valamely egyház vagy vallási közösség által képviselt, hivatalosnak tekintett hitelvektől való eltérés. Főként a római katolikus egyház használta megbélyegző értelemben a katolikus hittételektől többé-kevésbé eltérő személyekre, irányzatokra, illetve mozgalmakra.

a feudális járadék egyik formáját képezőadófajta. Dézsma, decima (latin): minden jobbágy által a terméséből, az állatokból, s egyes ipari termékekből a katolikus egyháznak teljesített szolgáltatás.

a szerzetesség valamely formáját megvalósító közösség a görögkeleti és a római katolikus egyházban. A szerzetesrendek szigorú hierarchikus felépítés és belső önkormányzat szerint működnek.

a remeteségből kifejlődött, a görögkeleti és római katolikus egyházban létező intézmény. A szerzetességet elfogadó személyek fogadalmat tesznek az engedelmességre, a szegénységre és tisztaságra (szüzességre), mely egyes szerzetesrendeknél még egyéb fogadalmakkal egészülhet ki

a római katolikus egyház feje, a Vatikán uralkodója, aki az egyházjog szerint az egyház legfőbb tanítója, kormányzója és bírája, Szent Péter utóda.

a földtulajdonnal és teljes polgárjoggal rendelkező szabadok az ókori görög poliszokban és a Római Birodalomban.
A király alá tartozó, önkormányzattal, saját bírósággal, földtulajdonnal, katonasággal rendelkező város lakója.

(bajor-osztrák "Zech" szóból ered) : azonos mesterségben dolgozó kézművesek nagy hatáskörrel rendelkező érdekvédelmi szervezetei a feudalizmus korában.

földesúri joghatóság alatt álló, a földtulajdonosnak különféle szolgáltatásokkal, az egyháznak és az uralkodónak adókkal és szolgáltatásokkal tartozó parasztság a feudalizmus viszonyai között.

a jobbágy által a földesúrnak járó meghatározott szolgáltatások fejében birtokolt telek. A birtokjog öröklődött; a pusztává vált, lakóitól elhagyott telek újra a földesúr tulajdonába került. A telek házhelyből, kertből, szántóföldből (30-40 hold) és rétből (10-20 hold) állt, és hozzá tartozott az általában osztatlan erdők, legelők stb. használati joga. A telkek többsége a századok folyamán egyre jobban felaprózódott fél-, negyed-, harmad- stb telekre, és az ezeken élő jobbágycsaládok a telekrésznek megfelelő úrbéri szolgáltatásokkal tartoztak. A jobbágyfelszabadításkor (1848) a telket a volt jobbágy tulajdonává nyilvánították.

a földesúr háztartásában és birtokán a jobbágyok által ingyen végzett munka, a feudális járadék egyik formája. A feudalizmus korai szakaszára jellemző. Az árutermelés fejlődésével egyre inkább háttérbe szorította a pénzjáradék.

nagy kiterjedésű birtokok gazdálkodási és igazgatási egysége. Magyarországon a 13. századtól alakultak ki, a középkorban jelentős mértékben függetlenedtek a királyi hatalomtól és a vármegyétől. Területi kiterjedésük évszázadokon keresztül alig változott. Az uradalmak egy része az 1945. évi földosztásig megmaradtak.

a szántók és a közös ugar éves váltásán alapuló legelterjedtebb földhasznosítási mód a feudalizmus korában. Két fő formája a kétnyomásos gazdálkodás és a háromnyomásos gazdálkodás.

a szenátorok után következő társadalmi réteg az ókori Rómában. Eleinte a hadsereg lovasságát alkották, később önálló renddé szerveződtek, ahová csak nagy összegű cenzus lefizetésével lehetett bejutni. Többségük kereskedő, adóbérlő és más, nem arisztokrata származású ember volt.
A lovagi rangot szerzett hűbéresek a középkori Európában. A lovagi réteg a 10-11. század fordulóján alakult ki Nyugat-Európában.

(arab: utód, követő) a próféta utódjának tekintett mohamedán egyházfő és világi uralkodó. A kalifa címet 661-750 között az Ommajad-, 750-től 1258-ig az Abbaszida-dinasztia uralkodói, 1261-től az egyiptomi mameluk szultánok, 1517-1924 között a török szultánok viselték.

(arab:"Isten akaratába való belenyugvás, odaadás"), mohamedán vallás: kb. 800 millió hívőt számláló világvallás.

(görögül: schisma) a keleti (görögkeleti vagy ortodox) és a nyugati (római katolikus) egyház politikai és vallási (liturgiai, dogmatikai) okok következtében végbement elkülönülése. A 9. században kezdődött folyamat 1054-ben a végleges szétváláshoz vezetett.
A római katolikus egyházon belül keletkezett szakadás. A pápák avignoni fogságának megszűnése (1377) után kezdődött, a konstanzi zsinat szüntette meg (1417).

történeti korszak, hagyományosan Kr.u. 476-tól kezdődik, és a 15. század végéig, Amerika felfedezéséig (1492) tart.

eredetileg az uralkodótól függésben levő hűbérurak elnevezése a középkori Nyugat-Európában.
Az országos főméltóságokat betöltő nagybirtokosok a 13-15. századi Magyarországon. A bárók közé tartozott a nádor, az országbíró, a tárnokmester, egyes bánok, az erdélyi vajda stb.
A 15. századtól a király által adományozott cím a 16. századtól öröklődött. A dualizmus korában (1867-1918) több nagyiparos-családot emeltek bárói rangra. Magyarországon 1918-ig adományozták.

a Magyar Királyság határán, a törökök megszállta terület szomszédságában épült erődítmény.

(latinul:avicitas) a nemesi birtok nemzetségen , illetve családon belüli öröklését biztosító szokásjog. 1351-ben I. (Nagy) Lajos iktatta törvénybe az ősiséget, mely szerint a család kihalása esetén a közös nemzetségi ős más családbeli leszármazottjai örökölték az elhaltak vagyonát.

a jobbágyok által a földesúrnak teljesítendő szolgáltatás a 14-19. századi Magyarországon. Minden jobbágy a gabona- és bortermése 1/10 részét kellett földesurának beszolgáltatnia. A kilencedet 1351-ben vezették be, országos méretekben a 16. századtól vált általánossá. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás törölte el.

firenzei mintára, több európai országban forgalomban volt aranypénz a közép- és újkorban. Magyarországon 1325-től vertek aranyforintot, mely 1727-ig 3,52 g tiszta aranyat tartalmazott, ezután az osztrák aranypénz (dukát) aranytartalmához igazodott. 1881-ben az aranyforint verése megszűnt.

olyan személy, aki harcok vagy háborúk során súlyosan megsérti a polgári lakosság vagy a hadifoglyok emberi jogait, rémtetteket követ el, illetve felelőssé tehető a háború kirobbanásáért.

Horthy kudarcba fulladt 1944-es fegyverszüneti egyezménye, melynek révén szakított volna a náci Németországgal. Bukása után kezdődött a nyilas rémuralom.

a magyar nácik közismert, rövid megnevezése (a Nyilaskeresztes Párt nevéből).

valamely állam lakossága egy részének, illetve meghódított országok különböző népcsoportjainak elkülönítésére és fogvatartására létrehozott büntetőtelep. Először a spanyol gyarmattartók állítottak fel koncentrációs tábort Kubában a függetlenségi harcban elfogottak számára (1867-78). A nácik egyes táborai azonban megsemmisítő vagy haláltáborként működtek zsidók és romák tömeges meggyilkolására.

az állam által ellenségesnek minősített személyek erőszakos elhurcolása, táborokba vagy más kényszerlakhelyre való való telepítése.

zsidók számára elkülönített, zárt városnegyed.

fegyvertelen katonai szolgálat (lényegében a hadsereg számára végzett kényszermunka) a második világháború idején. Erre a célra a megbízhatatlannak ítélt személyeket, különösen a zsidókat alkalmazták.

az idegen megszállók, illetve a velük együttműködő kollaboránsok ellen folytatott fegyveres harc résztvevői. Általában kisebb-nagyobb szervezett csoportokat alakítva hajtják végre az ellenség tevékenységét bénító akcióikat. A második világháború idején a német megszállók ellen bontakozott ki partizánmozgalom Jugoszláviában, Franciaországban stb.

a szélsőjobboldali erők elleni fegyveres vagy más jellegű harc, különösen a második világháború idején.

az a gazdálkodási állapot, amikor a termelés minden elemét a háborúnak, illetve a hadsereg igényeinek rendelik alá. Ennek érdekében erőteljesen fejlesztik a hadipart és a háborús célokra szükséges termékek előállítását, bevezetik a nyersanyagkészletek elosztását, rögzítik az árakat és a fogyasztási cikkekre jegyrendszert vezetnek be. Magyarországon az I. (1914-18) és a II. világháború (1939-45) idején folyt hadigazdálkodás.

a háborúnak az a formája, ahol a polgári lakosság is teljes mértékben alárendelődik a háborús célok elérésének.

két ellenséges nagy hatalmú csoport, illetve nagyhatalom között a függetlenség fenntartása érdekében folytatott ingadozó, lavírozó politika. Kállay Miklós magyar miniszterelnök tevékenysége (1942 és 1944 között), amikor a németek mellett a szövetségesekkel is jó viszonyt kívánt kialakítani, illetve fegyverszünetet akart kötni.

az ország egészének vagy egy részének politikai-katonai irányításával megbízott, az uralkodót képviselőn helytartó vagy ideiglenes államfő

(latinul-palatinus) a magyar királyi udvar legmagasabb méltósága. Frank-német mintára I. István hozta létre. Feladata elsősorban a bíráskodás. Gyakorlatilag a király helyettese.

zsidóellenesség, zsidók ellen irányuló eszmerendszer vagy politika. A fajelmélet szélsőséges válfaja, amely a zsidókkal szembeni faji gyűlöletet hirdet, ellenszenvet kelt. Három fő formáját lehet megkülönböztetni:
  1. a vallási antiszemitizmus, amely a a kikeresztelkedéssel megszűnik
  2. kulturális antiszemitizmus, amely a zsidók kulturális életében játszott szerepét kárhoztatja
  3. politikai antiszemitizmus, amely a 19.századtól erősödött meg

(görög eredetű szó: égő áldozat): a zsidóság második világháború alatti szervezett meggyilkolása. A név arra utal, hogy a nácik a holttesteket elhamvasztották.