a jobbágy által a földesúrnak járó meghatározott szolgáltatások fejében birtokolt telek. A birtokjog öröklődött; a pusztává vált, lakóitól elhagyott telek újra a földesúr tulajdonába került. A telek házhelyből, kertből, szántóföldből (30-40 hold) és rétből (10-20 hold) állt, és hozzá tartozott az általában osztatlan erdők, legelők stb. használati joga. A telkek többsége a századok folyamán egyre jobban felaprózódott fél-, negyed-, harmad- stb telekre, és az ezeken élő jobbágycsaládok a telekrésznek megfelelő úrbéri szolgáltatásokkal tartoztak. A jobbágyfelszabadításkor (1848) a telket a volt jobbágy tulajdonává nyilvánították.