a római hadsereg legnagyobb önálló egysége. Létszáma korszakonként változó, a köztársaság korában 4200 gyalogos és 300 lovas. Augustus idején 6-7000 katona alkotta.

itáliai népek az ókori Latiumban. Indoeurópai eredetű italicus nyelvük a római terjeszkedés nyomán először Itáliában, majd a meghódított területeken is általánossá vált. Később a keresztény egyház hivatalos nyelvévé vált.

a görög Krisztus (Khrisztosz) szó két első betűje - X (khí) és P (ró) - egymásba fűzve.

a társadalom többségét alkotó, nem előkelő származású szabadok rétege az ókorban.

az állam végrehajtó, rendelkező és szervező feladatokat ellátó intézményeinek összessége.

az agyagból készült, kiégetett fazekastermékek neve.

az írás kialakulásának korai szakaszára jellemző írásfajta. A képszerű jelek jelentése megegyezik az ábrázolt dologgal.

a magyarok történetét latin nyelven elbeszélő, kézzel írott, festett képekkel díszített könyv a Kr. u. 14. századból.

a Biblia szerint a zsidók által elfoglalt terület, az Ígéret földje. A hagyomány tejjel és mézzel folyó földként említi, így a bőség és jólét jelképévé vált.

tengeri rabló, aki társaival kereskedelmi és kincsszállító hajókat, part menti településeket fosztogat.

az a folyamat, amelynek során a vadállatok - tudatos emberi tevékenység hatására - az ember által meghatározott körülményekhez alkalmazkodva, háziállatokká válnak.

a legyőzött államtól követelt nagy összegű pénz vagy egyéb érték, amelyet a háborús károk helyreállításáért kérnek.

görög szó, eredeti jelentése "a bölcsességet szerető". Olyan tudóst jelöl, aki az emberi élet nehéz és fontos kérdéseivel foglalkozik, például mi az élet értelme, hogyan ismerhető meg a világ, mi az ember lényege.

a gyalogos katonákat sűrűn egymás mellé és mögé állító, több sorból felépített, zárt harci alakzat.

Észak-Itáliában élő ókori nép. Kezdetben Rómának is etruszk királyai voltak, később a rómaiak meghódították őket, s ezután elveszítették nyelvüket, beolvadtak.

négyszög alaprajzú törvénykezési csarnok a római építészetben. Később ennek mintájára kezdték építeni a keresztény templomokat. Az elnevezés régebben a templom formáját jelölte, a középkortól kezdve a templom nagyságára, kiemelt jelentőségére utal.

az ember származását, alaktani sajátosságait, az emberi csontokat vizsgáló tudós.

a társadalmi függés egy formája, amikor az adósságukat visszafizetni nem tudó szabadok vagy családtagjaik elveszítették szabadságukat, a hitelező hatalma alá kerültek.

nagyméretű, hengeres testű, általában égetett agyagból készült, kétfülű tároló és szállítóedény.

ókori római középület, a gladiátor- és állatviadalok, hajócsaták bemutatására szolgált. Eleinte fából, később kőből építették. Részei: a küzdőtér (aréna) és az emeletes nézőtér.